Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Gábor Jenő keresett alkotó
    Gábor Jenő
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Batthyány Gyula keresett alkotó
    Batthyány Gyula
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Aba-Novák Vilmos keresett alkotó
    Aba-Novák Vilmos
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Kernstok Károly Tanulmányok

  1. Kernstok Károly - Szántás
    1. Proveniencia:
      Nicholas Salgó gyűjteménye,
      Reprodukálva:
      Salgó-gyűjtemény katalógusa, Washington D.C. 1991, 133. kép

  2. Kernstok Károly - Délutáni pihenő - Parkban ülők
    1. Kernstok Károly elsősorban a Nyolcak vezéralakjaként és a Kutató művészet szerzőjeként vonult be a magyar művészettörténetbe, pedig jóval színesebb, bohémabb egyéniség volt annál, hogy csupán "lovasaiért" becsüljük. Ady barátjaként és elismert polgári radikálisként állt a Nyolcak élére két kiállítás erejéig, de előtte és utána a müncheni realizmustól a neoklasszicizmusig mindenféle stílustörekvést magáévá tett érzékeny szelleme.

      Ma már ott tartunk, hogy nemcsak Kernstok piktúrája része a magyar művészet történetének, de művészi törekvéseinek elsődleges helyszíne, "olvasztótégelye", Nyergesújfalu is. A Kertben is valószínűleg itt készülhetett abban az időben, amikor a nagyközönség mindenekelőtt Kernstok kecses fiúalakjainak vad, ám valahol mégiscsak klasszikus harmóniáival volt elfoglalva. Pedig Kernstok tájképei legalább annyira izgalmasak, mint figuratív kompozíciói, még akkor is, ha lényegesen behatároltabb stiláris skálán mozognak.

      E téren fontos megjegyeznünk, hogy Kernstok realista festőként aratta első nagy sikerét az Agitátor a gyár kantinjában című képével 1897-ben. Még javában folytatta elismert realista praxisát, amikor megérintették a plein air első sugarai olyan remekműveket teremtve, mint az 1901-es Szilvaszedők. Tájfestészetéhez az újabb impulzusokat ezután nem is annyira 1906-os párizsi útja adhatott, hanem inkább Czóbel egy évvel későbbi nyergesi vendégeskedése. Czóbel Nagybánya után Kernstokot is meglepte fauve színeivel. A meglepetés azonban hamarosan formát, naturalizmusba oltott kernstoki formát eredményezett. Megszületett Czóbel korszakalkotó portréja és a híres, fának támaszkodó Fiúakt. A nóvum ereje aztán hamarosan elhalványult és Kernstok a tízes évek közepén visszatért a nyergesi tájhoz és a lírai realizmushoz.

      Az 1910 körüli néhány évet épp ezért tekinthetjük a pálya csúcsának. Ebben az időszakában még az olyan tradicionális műfajokra is kiterjedt "avantgardizmusa", mint a portré vagy a tájkép. A Kertben rafinált színvilágából is egyfajta, finom, naturalizált fauvizmus árad, ami izgalmasabbá varázsolja a fák árnyékában üldögélő hölgyek délutáni csevelyének képi toposzát.
      Irodalom:
      Bárdos Artúr: Kernstock Károly, Művészet, 1907/3.
      Lyka Károly: Kernstock Károly, Új Idők, 1911/12.
      Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő, Budapest, 1912.
      Bálint Aladár: Kernstok Károly, Nyugat, 1917. november 1.
      Körmendi András: Kernstok Károly, Budapest, 1936.
      Dévényi Iván: Kernstok, Budapest, 1970.
      Horváth Béla: Kernstok Károly, Tatabánya, 1993.
      Bodri Ferenc (szerk.): Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun, Tatabánya, 2000.
      HS

  3. Kernstok Károly - Szilvaszedő
    1. Kernstok Károly életművének intenzitását- amibe festés, írás, pedagógiai- és közéleti tevékenység is beletartozott - talán csak Vaszaryéhoz lehetne hasonlítani. Még Kassák Lajos is úgy ír Kernstokról, mint aki "embernek és művésznek egyformán a huszadik század gyermeke (...) Olyan dinamikus erő, serkentő hatás árad belőle, amely (...) egy vajúdó korszak felejthetetlen mesterévé avatja."
      Pedig Kernstok pályája is "szokásosan" kezdődött: a budapesti Iparművészeti iskolai alapképzés után Hollósyhoz igazol át Münchenbe, majd a párizsi Julian Akadémián folytatja tanulmányait (Bouguereau-nál), Budapestre visszatérve Benczúrnál dolgozik, közben Itáliába és Franciaországba tesz tanulmányutakat. Korai művei elsősorban a naturalizmus-realizmus jegyében fogantak, és olyan képek jellemzik ezt a korszakot, mint az Agitátor (1897) vagy a Hajóvontatók (1897). Szociális érzékenysége és természet-szemlélete/tisztelete formálta Kernstok talán kevésbé ismert impresszionista, plein-air korszakát. Palettája kiszínesedik, fény járja át a paraszti életből és természetből vett témákat. Az Incselkedők és a Szilvaszedők (1900- ból ill. 1901-Ből) témája az elkerített gyümölcsösben időző emberek és a táj, amelyeken áttetszőn és vibrálóan játszik a fény. A természetben meglátott különböző fényértékeket megragadva, mély és tiszta színekben izzanak fel a Szilvaszedők komplementer színei, amelyek Kernstoknak ezt a korszakát a nagybányaiak festésmódjával hozza rokonságba.
      1906-Ban Párizsba megy, ahol megismerkedik a Fauves-ok, Van Gogh, Cézanne, és mindenek előtt Gauguin munkáival, amelyek átsegítik a plain air festés látvány-problematikáján.
      A Pihenő asszonyok festményen feltűnő a részletek elhagyása - síkszerű egyszerűsítés - , Kernstok ugyanakkor a színekkel és a faktúrával teremti meg a kép szilárd vázát. A gyümölcsfák tövében pihenő nőalakok egy kiegyensúlyozott, szimmetrikus kompozícióban kapnak helyet. A felállított létra, mint mértani közép hasít helyet magának a képtér közepén, jelenléte azonban nem erőszakos struktív elem, mert a kert élősövény kerítése - mint a hangsúlyos horizontális - lágyítja a fákkal társuló függőlegesek dominanciáját. A kertre és a nőalakokra kissé megemelt perspektívából látunk rá, amely erősíti az alsó képtér síkszerűségét és talán a francia festészet hatására megjelenő dekoratív, szintetikus folthatásokat. Az asszonyok alakját nem részletezi Kernstok, kontúrok nélkül, izgalmas sziluetthatással "teríti" szét őket az izzó sárga földön, ahol a legnyilvánvalóbb Gauguin hatása. A fák lombján megőrzött zöldben-vörösben játszó "expresszív naturalista" (Kállai) festésmód a húszas években tér vissza Kernstok festészetébe.
      A festmény legközelebbi formai analógiája a Szilvaszedők volt, szemléleti rokona pedig egy tájkép a 10-es évekből, amelyen a kernstoki szintetizmus, az intenzív színfoltokkal, rovátkált ecsetjárással feltöltött tájkép látható (Kieselbach gyűjtemény).

      Irodalom:
      Bárdos Artúr: Kernstock Károly. Művészet, 1907/3. Szám, 161-169.
      Bálint Aladár: Kernstok Károly. Nyugat, 1917. Nov. 1. 720-722.
      Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. Katalógus, bev. Tan. Lázár Béla. Az Ernst Múzeum kiadása, Bp., 1928.
      Dévényi Iván: Kernstok. Corvina, Bp., 1970.
      Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Gondolat, Bp., 1990.
      Horváth Béla: Kernstok Károly. Bp., 1997.
      AK

  4. Kernstok Károly - Festő és modellje
    1. Proveniencia:
      Az 1911-es Kernstok Károly retrospektív tárlaton Gerő Ödön és Gerő Béla szerepelt mint Kernstok tulajdonos

      Feltehetőleg azonos:
      Kernstok Károly: Festő és modellje: Gerő András, Budapest, 1948

  5. Kernstok Károly - Mózes elűzi a pásztorokat, 1900 körül
    1. Kernstok Károly a Nyolcak vezéregyéniségeként, a magyar festészet egyik legtekintélyesebb forradalmáraként vonult be a művészet történetébe. A polgári radikális eszméket valló festő az elsők között szállt síkra a magyar sajtóban a művészeti “revolutio" szükségessége mellett. 1910-ben, a Nyugatban publikálta a magyar művészet történetének egyik legfontosabb teoretikus “kiáltványát", A kutató művészetet. Itt találhatjuk meg a Nyolcak szállóigévé vált mottóját: “A természet hívői vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk, értelemmel merítünk belőle."1 szellemi hátterét is. Kernstok kora esztétizáló nézeteivel (Walter Crane teoriájával) összhangban fejtette ki a maga álláspontját: “Nem tudományt a festésben, nem az érzések játékát, hanem igenis értelmet a festésben, fegyelmezett agymunkát. Ne abban keressük a festő értelmét, hogy ideológiák szolgálatába viszi művészetét, hanem igenis abban, hogy milyen művészi, festői értékeket tud kibányászni a természet örök nagy bányájából."2
      Kernstokban azonban nemcsak az új természetlátás egyik hazai prófétáját kell látnunk, hanem a reneszánsz festői hagyomány egyik leglelkesebb őrzőjét is. Életművét – különösen korai alkotásait – leginkább a progresszió és a tradíció feszültségterében értelmezhetjük.
       A Mózes-történet megelevenítőjében a kevésbé ismert, a másik Kernstok áll előttünk, akire mélyebb hatást tettek az itáliai reneszánsz mesterek, mint a festészet párizsi forradalmárai. 1900-ban Michelangelo freskói ébresztették rá arra, hogy mennyire felszínes is a párizsi avantgárd, mennyire csak a stílus érdekli, s mennyire elhanyagolja a lényeget, a “compositio"-t. Ahogy maga megfogalmazta egyik visszaemlékezésében: “Mégis, amíg a francia iskola és francia művészet hatásai témaválasztásban befolyásolják az embert, hogy hozza a magas feszültséget, addig az olasz festészet arra buzdította, hogy megpróbálkozzék hozzá hasonló lendületű témakörrel."3 Kernstok 1900-as római élményében kereshetjük “freskóvágyainak" és bibliai témákat feldolgozó műveinek gyökereit is. Ide vezethetjük vissza méltán híres fürdőzőit, lovasait, remek Krisztus-ábrázolásait és kevésbé ismert Mózes-képét is. A pásztorokat elkergető Mózes azonban stilárisan nem az itáliai reneszánsz, hanem kora realista és naturalista művészeti képzésének gyermeke.
       Kernstok, a későbbi forradalmár igen alapos művészeti képzésben részesült és jelentős sikereket is aratott jól sikerült fiatalkori zsánereivel. Először Hollósy Simon müncheni magániskoláját látogatta, majd 1894 és 1896 között a párizsi Julian-akadémián folytatta tanulmányait. Itt Doucet és Bouguereau voltak a mesterei. Hazatérése után Benczúr Gyula mesteriskolájában dolgozott. Először 1897-es művével, az Agitátor a gyár kantinjában-nal keltett feltűnést, első sikereit azonban nem kritikai realista képeivel érte el, 1899-ben egy női arcképére kapta meg a Ráth-díjat. 1900-ban egy másik jelentős elismerés, a Műbarátok ösztöndíja tette lehetővé számára a már emlegetett itáliai tanulmányutat. Kernstokot ekkoriban a realizmus és a naturalizmus lehetséges útjai foglalkoztatták, s csak később került az élénkebb színekkel operáló plein air igézetébe. Az igen szép festői kvalitásokat mutató Mózes elűzi a pásztorokat című festményének sötét tónusai még a müncheni realizmus dominanciáját mutatják, de a borús égen és a fa dús lombkoronájában megcsillannak az Incselkedők és a Szilvaszedők színei is.
       A fiatal Mózes életének egyik legismertebb epizódja Jetro lányainak megmentése. Kernstokot valószínűleg az ismert szüzsé inspirálta a maga verziójánál, ami mindazonáltal nem követi pontosan a történet szálait és az ismert előképeket. A bibliai történet szerint Midián papjának, Jetrónak hét lánya egy kúthoz terelte apja nyáját, hogy megitassa az állatokat. A helybéli pásztorok azonban el akarták zavarni őket. Ekkor bukkant fel Mózes, aki segítségükre sietett és elűzte a pásztorokat. Kernstok festményén a baloldali, szakállas proféta-figura egyértelműen ószövetségi keretbe helyezi a témát, a lányok és a vizes korsók pedig a Mózes történethez vezetnek bennünket, még akkor is ha csupán kettőt látunk a hét lányból. Az egyik lány mellett álló gyermek talán arra is utalás, hogy Mózes később Jetro egyik lányát vette feleségül, aki gyermeket is szült neki.
       Szocialista elkötelezettsége és polgári radikalizmusa ellenére Kernstoktól nem volt idegen a biblikus téma. Az 1920-as és az 1930-as években több alkalommal is merített az Új Szövetségből kora stílusában hangszerelve műveit. Korai művei között azonban jóval ritkábbak a vallásos kompozíciók. Talán az 1903-as Krisztus és az emmauszi ifjak a legismertebb, ami azonban egy egészen más Kernstokot mutat. A képpel kapcsolatban a kritika Rembrandtot szokta emlegetni, de legalább ilyen lényeges a szimbolizmus és a szecesszió hatása is. A valószínűleg még a Krisztus-képnél is korábbi Mózes-festmény nemcsak azért különleges, mert ószövetségi jelenetet ábrázol, hanem azért is, mert tetten érhető rajta a fiatal Kernstok küzdelme a realizmus kliséivel, a reneszánsz nagy kompozíciós mintáival és az új természetlátás igézetével. 

      Kiállítva és reprodukálva:
      - Országunk titkos ereje. 100 év 100 művész. Szent István Bazilika altemplom, 2007. augusztus 19. – október 14. 31. oldal

      Reprodukálva:
      - Festőművészeink a korabeli sajtó írásaiban. Szerk.: Gassama-Szabó Bernadett – Vittek Zsolt, Orlikon Kiadó, Budapest, 2005. 174. oldal

      1 Idézi Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete, Budapest, 1967. 73.
      2 Kernstok Károly: A kutató művészet, Nyugat, 1910/1. 95-99. Újraközölve: Kernstok Károly írásaiból, szerk: Bodri Ferenc, Tatabánya, 1997. 24.
      3 Kerstokot idézi: Horvát Béla: Kernstok Károly, Tatabánya, 1993. 21.

  6. Kernstok Károly - Tavasz (Női arckép)
    1.  

      rn

      Kernstok Károlyt az egész élete folyamán örökké kereső, kutató művészként ismerhettükmeg. Az européer szellemi gyökerekkel rendelkező, nagy irodalmi és filozófiaiműveltségre szert tevő művész sosem csillapodó tudásvágya által hajtva folyamatosankereste a módját, hogyan tudja a saját művészi alapvetéseihez igazítani a legújabbfestői irányzatokat. A műkereskedelemben sorra felbukkanó munkái sokszor egy-egyújabb fejezetet nyitnak a folyamatosan alakuló – egyelőre csak virtuálisan létező -életmű katalógusban, vagy éppen az eddig megírt, jól behatárolható korszakait árnyaljáktovább. Ez utóbbi a helyzet a most aukcióra kerülő darabbal is.

      A XX. század fordulóján a festő, sok társához hasonlóan a plein-air irányzat útmutatásaiszerint tavasztól őszig igyekezett a természethez minél közelebb kerülni. 1896-ban a Balatonnál, 1897 és 1899 között pedig unokatestvérénél, Újváry Ignác festőnélvendégeskedve Kisorosziban töltötte a nyarat. Ettől kezdve a Dunakanyar lett az őszemélyes terrénuma, ahová minden évben visszatért, hol Dömösre, hol Tahitótfalura,majd műtermes villája megépülése után Nyergesújfalura. A korabeli sajtóbeszámolókés festményeinek szignatúrája szerint az 1900 és 1902 közötti nyarakat Dömösöntöltötte. 1 Egy korabeli tárcacikk ezekbe az elmélyült munkára alkalmas nyaralásokbanyújt bepillantást. "Mi nyaralók egész kis kolónia vagyunk. Se plageunk, se korzónk,nem is igen ismerjük egymást. Aki Dömösre jön, azért jön, hogy egyedül legyen. Ez mindenkitőlszentül respektált csendes megegyezés. Az urak fehér vászonruhát hordanakés kék zubbonyt, melyen tekintélyes számú festékfolt tündöklik. Ezek a dömösi festők,akik felfedezték a Dunapartnak ezt a csodás gyöngyét és valóságos magyar Barbizontcsináltak belőle. Négyen vannak itt a legjavából. Órák hosszat ott ülnek a szabad természetbenplein-airt dolgozni – tanulni. Mindannyian érett komoly művészek: KernstokKároly, Keményffy Jenő, Kann Gyula, Márk Lajos. (…) Ha látja az ember Kernstokot(…) milyen ünnepélyessé válik az esthajnalban, milyen megilletődött ájtatosan követiszeme a fáradt, hazatérő munkásokat." 2

      A "Női arckép" szép példa Kernstok dömösi korszakának plein-air naturalista stílusára.Modelljét a kertben, az árnyas fák tövébe állítva festette meg, az ábrázolt személyalakját a háttérben lévő napos foltok elé helyezve, amely így kontrasztot alkot az előtérfélhomályával. A keresetlen póz, a pszichikai jellemzésre alkalmas szuggesztív tekintethasználata Kernstoknak a századfordulón festett portréit idézik emlékezetünkbe.Emellett a laza ecsetkezelés, a müncheni Hollósy iskolában eltanult egyszerre festéselvének használata 3 és a naturalista, néhol színes reflexeket megcsillantó színhasználat,biztosan datálja művét az 1900-as évek elejére. 4 A dömösi korszakának munkáitKernstok rendre minden évben a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban mutatta be.Ezek között eddig csak egy olyan mű akadt, melyet nem sikerült beazonosítani, nohaa korabeli kritikákban elismerően nyilatkoztak róla, úgy emlegetve, mint "lebilincselő(…) női arckép"-et 5, amely "elsőrendű szép dolog" 6. Az előzőeknél jóval informatívabbleírás is akad a képről. "Kernstock Károly pedig egy világító, erős zöld színfolt közepéreállította lányalakját /ami/ gyönyörű háttere a bájos lányfejnek." 7 "Mi laikusok talán fölsem foghatjuk, mily nagy művészet kell egy plein-airbe állított, zöld reflexeknek kitettbarna arcot művészettel visszaadni." 8 A leírások és a most ismertetetett mű kvalitásaitfigyelembe véve feltételezhető, hogy akár ez a festmény is lehetett az 1902 őszéna Nemzeti Szalonban a Szilvaszedőkkel 9 együtt kiállított "Női arckép." 10 Az mindenesetrebiztos, hogy ez a műve dömösi korszakának egyik legbensőségesebb hangulatúképe, mely kvalitásaiban méltó párdarabja a Műcsarnok tárlatain bemutatott és a jelenlegis közgyűjteményekben lévő műveinek.

      rn


      Kovács Bernadett

      rn

       

  7. Kernstok Károly - Erdei táj
    1. Egy főmű a Nyolcak vezérétől

      Kernstok Károly, a magyar modernizmus legnagyobb hatású művész-teoretikusa a festők azon körébe tartozott, akiket állandó keresésre, örök kísérletezésre sarkallt a járatlan utak felé csábító alkotói vágy, s éppen ebben az izgalmas, sokakat inspiráló úton-levésben testesül meg pályájuk legfőbb érdeme. Életművének legizgalmasabb, 1910 körüli periódusa számos korszakos remekművet termett, ám ezek szinte egytől-egyig közgyűjteményekben vannak: évek óta a mostani az első alkalom, hogy a Nyolcak időszakából kiemelkedő méretű, múzeumi kvalitású Kernstok-kép kerül a műtárgypiacra.

      Talány a tájképek körül

      A Nyolcak 1911-es kiállításának szokatlanul reprezentatív, gazdagon illusztrált katalógusa Kernstok négy festményét sorolja fel: míg a nagyméretű, figurális képek - a ,,Lovasok a vízpartján" és a ,,Magányos lovas" - minden kétséget kizáróan azonosítható, sőt, az elmúlt évszázad során szinte ikonikus darabokká vált művek, addig a két, azonos címen szereplő ,,Erdei táj" meghatározása még ma is előttünk álló feladat. Az 58-as számon futó festmény a katalógus tanulsága szerint magántulajdonból érkezett a tárlatra, az 59-es viszont még ,,szabadlábon" volt, és 1000 koronás eladási áron kínálta magát. A korabeli szokásoknak megfelelően a katalógus sajnos rendkívül szűkszavú, így a bemutatott festményekkel kapcsolatban sem méretet, sem datálást nem közöl, csupán a technikájukról értesülhetünk belőle: valamennyi olajfestmény volt. A sajtóban napvilágra került kritikák sem kényeztetnek el bennünket gazdag információkkal, ám Rózsaffy Dezső 1911. április 29-én, Az Ujság című napilapban közölt írásából fontos tényről értesülünk: a kiállításon a katalógus állításával ellentétben nem négy, hanem  hat Kernstok-festmény került a közönség elé. Bölöni György ugyanezen a napon, a Világ lapjain  megjelent kritikája megerősíti ezt a közlést, sőt arról is tudósít, hogy a hat műből négy tájkép volt. Bár korabeli dokumentum ma még nem áll a rendelkezésünkre, mégis szinte bizonyosra vehető, hogy a most bemutatott alkotás - a korszak legnagyobb méretű, legreprezentatívabb Kernstok-tájképe - egyike volt e négy alkotásnak.

      A magyar fauve-festészet bölcsője

      Kernstok Károly 1905 után egyre több időt töltött az örökségként rámaradt nyergesújfalui birtokon, s háza hamar a modern magyar művészek és radikális gondolkodók találkozóhelyévé vált. A névsor amilyen impozáns, legalább olyan hosszú, így csupán a legfontosabbakra tudunk kitérni: Czigány, Czóbel, Lesznai, Márffy, Orbán, Pór és Vedres a művészet ügyét, Ady, Jászi Oszkár, Vámbéry Rusztem és Lukács György az egész világot próbálta megváltani egy-egy pohár bor kortyolgatása közben. Egy Ferenczy Károly által írt, s Réti Istvánnak címzett levélből tudjuk, hogy a Párizst járt, fauve irányultságú festők már 1907-ben Nyergesen, Kernstok körül csoportosultak, s talán már ebben az időben megfogalmazódott köztük egy majdani, új szövetség létrehozásának gondolata. A forrásokban Czóbel és Márffy neve jelenik meg újra és újra: mindkettőjüknek óriási szerepe volt abban, hogy a náluk jóval idősebb, már beérkezett festő a legmodernebb irányzatok hívéül szegődött. Nyergesi képeik oldott festőisége, az ecsetjárás felszabadult könnyedsége, kalligrafikus mozgalmassága a most vizsgált művön is tetten érhető.

      Egy lélekábrázoló táj tiszta festőisége

      E tájképet - talán éppen a minden irodalmi vonatkozástól mentes, tisztán festői témája miatt - nem terhelik azok a ballasztok, melyek az olyan, programadó alkotásoknál, mint a Lovasok a vízpartnál vagy a Magányos lovasnál Kernstokot mindig a teoretizálás nehézkesebb mezejére terelték. Az Erdei táj esetében - szerencsénkre - a festő győzött a művész-apostol, az ideológus felett. A vibrálóan gazdag foltrendszerrel felépülő kompozíció élénken pergő ritmusát az előtér bokorsora, a középtér két, terebélyes fájának sötét törzse és a háttér sűrű, absztrakttá váló szín-hálója szolgáltatja.  Kernstok - neós kortársaival ellentétben - bátran használja a súlyos földszíneket: az égetett siéna, a barnák és sárgák tobzódása pazar egyensúlyba olvad a zöldekkel, a fel-felvillanó kék és lila mezőkkel. Az egymásra torlódó, egymást metsző, kalligrafikus jellegű ecsetvonások, az alkotó kéz szabadjára eresztett nagyvonalúsága a spontaneitás, a frissesség és a közvetlenség érzetét nyújtja, igazolva, hogy Kernstok a fiatalok, Czóbel és Márffy mellett minden akadémikus béklyótól megszabadult. Ám e műben alkotója túl is mutat inspirálóin: színakkordjainak mélyebb zengésében, zaklatottabb ecsetmozgásában felszínre buknak azok az expresszív vonások, melyek a húszas évek elején olyan művekben bontakoznak ki, mint a berlini emigrációban festett, noldei párhuzamokat sejtető Utolsó vacsora.

      Az Erdei táj, a Nyolcak talán legmonumentálisabb tájkompozíciója egyszerre illeszthető a kor legmodernebb, párizsi indíttatású festészetébe, miközben érezzük rajta Paál László lélekábrázoló, zaklatott barbizoni tájainak emlékeit, mélyről felsejlő hangulati erejét, s az expresszionizmus zabolátlan felszabadultságát.

      MP

      KIÁLLÍTVA
      Feltehetően: ,,Nyolcak" kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1911. május.
      Nyolcak és aktivisták. Kieselbach Galéria, Budapest, 1999. november.
      A Nyolcak. Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2011. május-szeptember.

      REPRODUKÁLVA
      Hungarian Modernism 1900-1950. Selection from the Kieselbach Collection. Szerk: Szücs Görgy. Budapest, 1999. 171.
                      
      IRODALOM
      Dévényi Iván: Kernstok. Budapest, 1970.
      Rockenbauer Zoltán: Vadak a Duna-parton, avagy tekinthető a magyar Collioure-nek Nyergesújfalu? In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Szerk: Passuth Krisztina, Szücs György, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006. 137-143.
      A Nyolcak. Szerk: Markója Csilla, Bardoly István. Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 2010.

  8. Kernstok Károly - Portré
    1.  

      Kiállítva és reprodukálva:

      •Hungarian masterworks.

      Selected work from the collection of

      Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III.

      From impressionism to modernism at

      the Project Space of Charlotte Jackson Fine Art, Inc.,

      Santa Fe, New Mexico. 2008. oldalszám nélkül


  9. Kernstok Károly - Fürdőzők a folyóparton. Dunai idill (Fények a Duna fölött)
    1. Kernstok Károlytól a Nyolcak csoportbeli munkássága és az 1919-es emigrációja között eltelt időszakból nagyon kevés festményt ismerünk, holott az 1917-es Ernst Múzeumban megrendezett gyűjteményes tárlatán közel 100, zömében újabb alkotással rukkolt elő. Reprodukcióról és leírásokból tudjuk, hogy ezek többségében a „természetet dicsőítő”, bukolikus hangvételű és témájú művek voltak. Az eddigi formakereső, az impresszionizmust elutasító, a rajz primátusát, az anyagszerűséget hangsúlyozó művész ezen a kiállításán lágy kolorittal, meleg színekkel festett, párás, ködös levegőjű tájat, legelésző csordát, dolgozó parasztokat bemutató munkákkal állt elő, melyek sokszor még témájukban sem voltak beilleszthetők a korábbi Kernstok harcos, művészetet és társadalmat egyszerre formálni akaró sajátos képi világába. Sokan megdöbbentek, voltak akik pálfordulást emlegettek új képei láttán (1). Kernstok Károly, aki addig nyilatkozatok tömkelegével, művészeti tárgyú előadásokkal harcolt az újat akaró modernek élén, az 1912-es évektől kezdve alkotásaival fokozatosan eltűnt a tárlatokról. Elsősorban monumentális megbízásaira koncentrált, - Schiffer-villa üvegablaka (1911-12), Debrecen hajdúmegye új székházának üvegablakai (1912-13), Dugonics utcai általános iskola tornatermének falképe (1912), Grünwald-villa fürdőszobájának mozaikja (1914-16), – amiken sikeresen kamatoztatta a mozdulatok és a testek formáin végzett előtanulmányokat. Művei a nagy méretek ellenére is frappánsak, az üveg- és a mozaik technikájából adódó vonalas rajz mellett is érthetőek és egészek voltak. Festményein azonban egyre inkább táj és ember szerves kapcsolatának létrehozására törekedett, ezért alakjai veszítettek az addig rájuk jellemző karakteres geometrikus felépítésből. „A naturalizmus és az impresszionizmus színtobzódása, szemben az újabb irányok mindent kizáró formakultuszával, az érzés és az értelem vívták harcukat Kernstok művész lelkében, hogy végre létrejöjjön közöttük a „megegyezéses béke”, amelyben a festészet mindkét alapvető eleme, a szín és a forma megtalálja az érvényesülést.”(2) Az árkádia tematika, melyet Nyolcak korabeli aktos kompozícióin kezdett el, nemhogy eltűnne, de felerősödik ekkor keletkezett munkáin, kiegészülve a háború miatt érzett aggódással. A Schiffer-villa békebeli mezőket ábrázoló nagy üvegablakától (1912) a háborútól való félelmet szimbolikusan megjelenítő Grünwald villa fürdőszoba-mozaikjához vezet az út. Festményei többségén – egyfajta elvágyódásként tájképeket, erdőrészleteket, mezőket, legelő csordákat, fürdő nőket ábrázol. A katalógusban reprodukálásra került három mű kiválasztása - a Grünwald Mór építész részére tervezett fürdőszoba mozaik kartonvázlata, a most aukcióra kerülő „Dunai idill” és a „Merengés” tájba helyezett női aktja (3) - a hosszú hallgatás után a közönség elé lépő művésztől emblematikus jelentőséggel bír. Ugyanaz az allegorikus, szimbolikus szemlélet kapcsolja össze őket, egy vágyott békebeli, árkádiai világ megjelenítése. A „Dunai idill” a folyóparton mosást végző és fürdőző nőket ábrázol. Az elkészítő rajzokon az előtér női alakja ruháját levetve készül a fürdőzéshez, a kész kompozíción azonban ez a motívum eltűnik, más módon szervezi egységbe a két történést. A mosó nők és a fürdőző alakok egymástól mind térben mind színkezelésben elkülönülnek, mégis egy-egy mozdulat, a beállítások balról indított visszatérő, egymásra utaló ritmikája, önmagába zárt egésszé alakítja a kompozíciót. áttérben a megszokott táj, a Duna partjának fás-bokros részlete a mögötte emelkedő dombsággal. A világoskéktől a királykékig terjedő árnyalatokkal megfestett nagy teret betöltő ég hullámzó, visszaforduló, hosszanti ecsetvonásokkal strukturált, míg az alakok finoman modelláltak. A „Dunai idill”-t az ekkor festett tájképek sorából az ideális és a hétköznapi világ összekapcsolása emeli ki. Az a mód, ahogyan az elénk lépő, tökéletesen megformált és éteri könnyedséggel lépkedő női aktokat, dolgos parasztasszonyok közé vegyíti. „Nyári vágyódás” címre keresztelték át a képet az 1928-as Kernstok kiállítás alkalmával, amelyben nyilvánvalóan a művész szándékát lehet felfedezni, mellyel alá kívánta húzni a kép rejtett jelentéstartalmát. Jellegzetesen „kernstoki” módon kigondolt és megkomponált, nagy ívű kompozíció, mely egy képbe sűrítetten adja Kernstok 1917-ben érvényes ars poetica-ját. Alakjai sem voltak formális konstrukciók többé, hanem húsból és vérből álló emberi alakok, kiket odaérzett a Duna partjára, fürdés előtt, vagy fürdés után, szép ifjúi testeket, lágy puha hajlásokban, a naplemente párás levegőjében – nem puszta színjelenségeket, mert érezteti a formát is -, de színben is őszinte élményekké váltak, a levegő reflexeibe megfürdő színekben, gazdagon harmonizálva, de mégis egységes tónusra vezetve mindent vissza.”(4)

      KB

      1 Elek Artúr: Kernstok Károly kiállítása. in.: Az Ujság. 1917. okt. 21. 10.o.

      2 m.e.: Kernstok Károly. in.: Magyarország. 1917. okt. 21. 10.o.

      3 Ezt a művét szintén Langraf Lajos, szegedi műgyűjtő vette meg.

      Ernst Múzeum kiállításai. XCVI kat. 102. Merengés. Langraf Lajos (Székesfehérvár)

      4 Dr. Lázár Béla: Bevezető Kernstok Károlyról. in.: Ernst Múzeum kiállításai XCVI. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. Bp. 1928. febr. 5.o.

      Kiállítva: - Ernst Muzeum kiállításai XXVIII. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1917. kat. 79. Duna partján, - 9000 korona, - Ernst Muzeum kiállításai XCVI. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1928. kat. 46. Nyári vágyódás címmel – Langraf Lajos tul.

      Reprodukálva: Ernst Muzeum kiállításai XXVIII. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása. 1917. mellékletben Duna partján címen, - Színházi Élet 1928. márc. 4. 48.o. Képek Kernstok Károly kiállításából: Nyári vágyódás címen, - Magyar Művészet 1930. 7. sz. (498.o.) dr. Kepes János gyűjteménye: Dunamenti táj fürdőzőkkel címen

  10. Kernstok Károly - Hazafelé
    1. Reprodukálva:
      Modern Magyar Festőművészek, a Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás, Hornyánszky V. cs. és kir. udvari könyvnyomdája, é.n.

  11. Kernstok Károly - Esti munka ( szántóvető)
    1. Kernstok Károly (1843-1940) nagyon sokoldalú, tematikusan és stilárisan is sokrétű festészetében az egyik visszatérő téma az emberi munka ábrázolása. Már ifjú festőként is megragadta őt a naturalizmusnak az emberábrázolás iránti fogékonysága. A Nyolcak keretében töltött évek (1909-1912) alatt az elvontabb aktkompozíciókat részesítette előnyben, de már az 1910-es évek közepétől újra visszatért az egyik örök festészeti témához, a mindennapi ember, az emberi munka ábrázolásához. 1917-ben az Ernst-Múzeumban bemutatott nagy gyűjteményes kiállításán már ilyen újelezve: tematikájú képekkel is szerepelt. Az 1920-as évek végére Kernstok festészetében pedig már egyértelműen ez a tematika válik uralkodóvá. Otthonának Nyergesújfalunak földművesei, szüretelői jelennek meg képein. Szereti az alacsony horizontú, tág perspektívájú tájakat, s képeinek bársonyos, olajzöld harmóniákba olvadó színvilága az 1930-as évekre már egyre tarkábbá, egyre nyugtalanabbá válik. A szántóvetőt ábrázoló képe, ami feltehetőleg azonos az 1917-ben kiállított Esti munka című kompozícióval, szintén Nyergesújfalun készült. A Duna kanyarulatában jól kivehető az alig 16 km-re fekvő Esztergom érseki székesegyháza. A mögötte lévő hegyeket még beragyogja az alkonyati nap, miközben a szántóvető sötét alakja egyre inkább beléolvad az anyaföldbe. Kernstok ezen a művén egyszerre képes ábrázolni a színpompás nyári alkonyt, a Dunamenti tájat, s Esztergom szent helyét, ami egyben a szántóvető földműves robotolását is a szentség aurájával vonja be.

      Kiállítva:
      Az Ernst-Múzeum kiállításai XXVIII. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása 1917 Kat.sz. 87.
      BG

  12. Kernstok Károly - Fához támaszkodó fiúakt
    1. "Fényt, árnyékot és ragyogást" - hirdette Kernstok Károly munkaprogramként, s ha sikerült ezt valahol tökéletesen megvalósítania, akkor az a Fához támaszkodó fiúaktja. A festmény nyergesújfalui kertjében készült. Megfestésekor még kísért a "neósok" szemlélete, a lazán megkomponált zöld lombok, a zöld reflexek, de a kép dekorativitása, egyáltalán beállítása arra vall, hogy Kernstok Matisse művészetéből is jócskán merített. Ha a kompozíció az átlók hangsúlyozása révén talán nem is vall még újítóra, a formák és színek kezelése feltétlenül újszerű művészetünkben. A kép alaphangját a lomb és a fű élénk zöldje, valamint a gyors, izgatott ecsetjárással felrakott festékfoltok között minduntalan előbukkanó sárgás kartonalap adja meg. A fatörzs, a figura körvonalai zártak, határozottak, kevés szecessziós ízt is magukban hordanak. Noha Kernstok írásaiban több ízben is elutasította magától Cézanne festői módszerét, az egymás mellé bátran felfestett krómoxidzöldek és sárgák, ultramarinkék-lila árnyékok, a figurán vibráló világoskék és zöld reflexek, különösen a minden egyénítést nélkülöző, elnagyolt, feketével kontúrozott arc és fej arra mutat, hogy hatott rá Cézanne módszere és a "vadak" expresszivitása.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  13. Kernstok Károly - Lovasok
    1. Kernstok Károly a Cézanne-t követő magyar avantgarde első szervezett művészcsoportjának, a Nyolcaknak volt vezéregyénisége. Űj törekvésük szimbolikus erejű megfogalmazásaként, mintegy programadóként festette meg 1910-ben a Lovasok a vízparton című képét. A festmény figuráinak leegyszerűsítő stilizálásával szemben ez a két évvel később készült Lovasok című tusrajz könnyedebb, egységesebb. A festő egyenletes képkitöltéssel, dinamikus vonalvezetéssel valósította meg a lovasok és a Duna-parti táj harmonikus ábrázolását. Kernstok számtalan rajzán variálta az akt és a ló motívumát. A természetből kiinduló, de az egyszeri látványon messze túllépő vázlatoknak legsikeresebbje ez a mű, melyet rézkarcvariációban is sokszorosított.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  14. Kernstok Károly - A Schiffer villa egyik üvegablaka ( tanulmány)
    1. A 20. század első elején sok kitűnő építész működött Budapesten, akik terveikben érdekesen kombinálták a 19. század végi eklektikát a nemzetközi és magyar Art Nouveau elemekkel. Vágó József Schiffer villája (1910-12) jó példája a korabeli törekvéseknek. Ez a terv olyan nagy müvészeket hozott össze mint Kernstok Károly, aki az üvegablakokat készítette, valamint Csók István, Iványi Grünwald Béla és Rippl-Rónai József, akik a belső paneleket festették. Az építészek és festők ilyen együttműködése megváltoztatta Budapest arculatát, kellemes és ösztönző környezetet teremtve az új középosztály számára.
      Magántulajdon

  15. Kernstok Károly - Lovasok a víz partján
    1. Kernstok a tízes években fellépett magyar avantgarde, a Nyolcak művészcsoport egyik alapító tagja. Törekvésük a felfokozott kifejezőerő, a test és tér szerkezetének dinamikus hangsúlyozása. Szerepük jelentős, mert a mindenütt fellépő új művészeti törekvésekkel egy időben, azokra rezonálva léptek fel anélkül, hogy művészetük az európai avantgarde más irányzatainak utánzatává sekélyesedett volna. "A Lovasok a vízparton" nemcsak Kernstok fő műve, hanem a Nyolcak csoportosulásának is korszakot nyitó alkotása, melyet 1911-ben, első közös szereplésük alkalmával mutattak be a Nemzeti Szalonban. A megszerkesztett figurákkal teli, mozgalmas előtér és a naturalisztikusabb, nyugodtabb háttér kettőssége Kernstok útkeresésének pillanatnyi stádiumát híven tükrözi. A dunai táj Nyergesújfalu környékét ábrázolja, ahol éveken át dolgozott, és az 1919-es Tanácsköztársaság idején szabadiskolát is vezetett.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  16. Kernstok Károly - Keresztelő Szent János
    1. Kernstok, a Nyolcak művészcsoport egyik vezető egyéniségének a tömeget és a szerkezetet kímélő, monumentalitásra törekvő művészete a két háború közötti időszakra lehiggad, klasszicizálóvá és a meghatározó szerepet játszó posztnagybányai festészet hatására színesebbé válik. Ugyanez a folyamat játszódik le egész pályáját végigkísérő férfiaktjain - Keresztelő Szent János, 1909, Lovak a vízparton 1910 -, melyek 1926-os Berlinből való visszatérése után színesebbek, lágyabbak, klasszicizálóbbak lesznek (Keresztelő Szent János, 1932, Ádám és Éva, 1935). Az 1932-ben festett figura jobb kezében almát tart, a baljában pedig pásztorbotot. A mögötte terebélyesedő almafa a paradicsomra utal. A képet valami bukolikus hangulat lengi körül. A nyurga, túl hosszú törzsű fiú Matisse Táncának (1909-10) alakjaihoz hasonló. Erre emlékeztet a laza testtartás, a már említett megnyújtott idomok. Attribútumai közül viszont semmi sem utal Keresztelő Jánosra, így nem is biztos, hogy ezt a bibliai személyt ábrázolja a művész. Mindenképpen rokona viszont az 1909-es Keresztelő Szent János képnek, hiszen a két figura beállítása lényegében megegyezik. Az 1909-es művön egy könnyedén a keresztjére támaszkodó, s-alakban hajló, kontraposztos beállítású, igen hosszú kezű és lábú, karját a melle előtt tartó fiút látunk. Ugyanilyen jelenik meg az 1932-ben készült festményen is, csak éppen a másik figurának a tükörképe: ő a jobb kezében tartja a pásztorbotot és a balt emeli (az almával) a mellé elé. E munkán már nem a rajzos kontúrok és a plasztikus formák, hanem a színek, a háttér kékje, a hegy barnás vöröse, a mező zöldje és sárgája dominálnak. Kernstoknál ez a kompozíciós megoldás nem csupán az itt bemutatott két esetben jelenik meg, hanem az 1911-es fának támaszkodó fiúaktján (Fiú), valamint az 1922-es fának dőlő fiatalembert ábrázoló ceruzarajzán is. E képek szellemisége egy szebb és jobb világba, az aranykorba való vágyódást, az ember és a természet harmonikus kapcsolatát fejezi ki. Az 1932-ben készült Keresztelő Szent János című alkotás tehát egy korábbi 1910 körül megfogalmazódott filozófiai és festészeti ideálnak késői megvalósulása.
      Deák gyűjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár

  17. Kernstok Károly - Üvegablak terv I.
    1. A Nyolcak monumentális törekvései a kor társadalmi-történeti viszonyai miatt rendre megakadtak a kezdeményezések, vágyak és tervek szintjén. Kernstok Károly megvalósult freskója és kivitelezett üvegablak-tervei révén még szerencsének tekinthető köztük. Életművében különösen jelentősek a 10-es évek elején készült üvegfestmény-tervek és ablakok. Az egyik a budapesti Munkácsy utcai Schiffer-villa előcsarnoka és ebédlője számára készült, a másik a debreceni vármegyeháza tanácstermében került kivitelezésre. A Schiffer-villa üvegablakaiban Kernstok ismét az ember és természet sajátos, már-már "paradicsomi" összhangját valósította meg, ugyanakkor szerencsésen ötvözi monumentalitás iránti vonzalmát szecessziós díszítőkedvével. A kiállításon szereplő mű egyetlen gondolat köré szerveződik: a művész nyergesújfalui kertjének virágzó fái alatt a földig érő ruhákban, illetőleg meztelenül álló - mozgó nő- és gyermekalakok Kernstok természet- és szabadságimádatát hirdetik. A rajzos váz, a formákból szervesen levezetett szerkezeti vonalak, amelyekre akkoriban táblaképeit is igyekezett felépíteni, különösen a terv technikai megvalósulása során nyerték el alakító szerepüket. A stilizáló formajáték, mely 1908 óta rendre megfigyelhető művein, s gyakran szinte öncélúnak hat, itt valóságos képalkotó jelentőséget kap. A színes, csaknem homogén üvegfelületeket szecessziósan hajlított vonalak fogják körül, s ez a technikailag szükséges ólomkeret itt szervesen a kompozícióba épül.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  18. Kernstok Károly - Üvegablakterv a Schiffer villa számára
    1. Kernstok Czóbel hatására ment ki Párizsba, ahol Matisse és Picasso művészetének bűvkörébe került. Hazatérte után nyergesújfalui házába gyűltek köré azok a Párizst megjárt fiatalok, akik hozzá hasonló progresszív művészeti elveket vallottak. Maga Kernstok polgári radikális nézeteket vallott: mindent elsöprő forradalom helyett a jelent gyökeresen átalakító változásokat sürgetett. Szuggesztív egyénisége révén a festőtársak példaképe, a Nyolcak, a magukat "Keresők"-nek nevező művészek vezére lett. A Nyolcak alkalomszerű, heterogén csoportosulás volt, tagjai 1909-ben, 1911-ben és 1912-ben állítottak ki közösen. Szemléletük azonossága, a kortárs európai festészet irányzataihoz való kapcsolódásuk (Nagybánya magánykeresésével szemben a közösség vállalása) azonban lényeges előrelépést jelentett a magyar művészetben. A Nyolcak értelemeszerűen eljutottak a monumentális művészet vállalásáig. Az architektúrával összefüggésben álló feladatokat azonban csak Kernstok és Pór valósította meg. Ezek közé tartozott többek között a Schiffer-villa képzőművészeti díszítése is. A Schiffer-villát 1911-ben Vágó József építette Budapesten, a Munkácsy Mihály utcában. A nagy hall üvegablakát Kernstok tervezte. A hatrészes, függőleges osztású, nagyméretű ablak harmadik mezőjének kartonját mutatja az itt látható kép. Idillikus világot ábrázol Kernstok, holmi elíziumi mezőn járnak a virágot szedő nőalakok. A ruhátlan testek betöltik a kép terét. A háttérben dús vegetáció zöldell. Az üvegablak ólomkeretének törvénye szerint a test erővonalai mentén kontúrral keretezi a formát, az egyes üvegszemeket. Az ívelt, egymásba hajló vonalak ritmusa dekoratív hatást eredményez.
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs